Vicces, mert a nagy fogyást vélhetően a tegnapi bölcsesség fog fájásnak köszönhetem: bár fájdalomcsillapítóként vodkát ittam (amitől ma kóválygok rendesen), enni csak némi levest és leveszöldséget ettem.

A fogyókúrám elakadt - erről korábban már értekeztem -, mivel úgy tűnik a testem ennél a súlynál makacsolta meg magát. Hosszú idő óta 86 és 88 kg közt ingadozok. Mozogni nem nagyon van kedvem a párás hőségben, jobbára a gépem előtt punnyadok naphosszatt. A programozás meg nem igazán zsírégető munka. A természetjárás is akadozik; nemrég a kedvesemmel megjártuk Szanda környékét, de a 25 km-es út lazasága ellenére úgy kidöglöttünk, mintha kétszer ennyit mentünk volna. A meleg és az idei nyár gyakori esőzése okozta pára együtt gyilkos.

A gyomrom háborgásából ítélve ma is csak könnyű kajákat fogok enni! A fogínyem már nem kínoz, de azért nem szívesen rágok, a tegnapi gyötrődés még elevenen él bennem.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...