A tegnapi csúcstámadós túra utóhatásaként ma falási ingerem volt, bár nagy nehezen ellent bírtam állni neki. A túra távja nem volt igazán megerőltető, hiszen csupán 16 kilométert gyalogoltunk, ám a szintek miatt felfoghattuk kardió-edzésnek az egészet: a teljes táv során talán egy kilométert tettünk meg szintben, a többit le és fel! Elég durva Kéktúra szakasz!
Szóval ma gyors reggeli után készítettem a kölköknek valami ebédet (olasz kolbászos burgonyát), majd elszaladtam Újpestre és végre úgy néz ki, hogy sikerül kiadnom a lakásomat...
Majd haza, gyors programozás és intézkedés végett. Estére megint hivatalos vagyok valahova. régi jó barátom - aki kint él életvitelszerűen Thaiföldön - hazalátogatott és elhívott kicsit dumálni. :)
A blogommal kicsit megakadok néha, mivel mostanában elég kevés az időm: ez okból azt tervezem, hogy amint elérem a kitűzött célomat (időközben módosítottam 84 kg-ra), csak heti egy alkalommal fogom néhány mondatban összefoglalni az előző hét történéseit. Mit edzettem, min változtattam, ilyeneket. Illetve hetente megmérem magam, hogy lássuk, tudom-e tartani a súlyomat?
...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...
