Sokáig ágyban maradtunk, beszélgettünk, de egy idő múlva a korgó gyomrunk lezavart reggelizni. Én a reggelizőasztalnál engedtem a kísértésnek és ettem egy szelet kenyeres sült húsival (amit kedvesem a házi zsírban sütött ki). Muszáj volt megkóstolnom, mert csorgott érte a nyálam, mint Pavlov kutyáinak a csengőszóra.

Azért nem vittem túlzásba, ettem egyebet is, de ez volt a "főfogás" a reggeliben. :)

Beiktattam ebédig egy kis tekerést, mert kívántam a mozgást és nincs kedvem kidugni az orromat sem. Legalább nyugodtan ebédelhetek majd!

Ha időm engedi, ma megcsinálom a kirándulás kalkulátort és össze is kötöm a Sétafika Túraportál felületével.

Ejj, csak ott is sok dolgom lenne, ráadásul vasárnap leginkább a kedvesemmel tölteném az időt. Ő most tanulgat, én addig ténykedek egyebet, de ha lesz kedve máshoz, akkor azonnal azt tesszük. :)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...