Egyrészt persze jókora önzés van a dologba, mert az írás erőt ad és kitartást. Ez főleg az első napokban jelentett nagyon sokat, amikor éheztem. Illetve nem éheztem, de úgy éltem meg. Másrészt jó lenne, ha tudnék bárkinek segíteni, aki hasonló cipőben jár. Ha csak egy valaki elkerül pár fogyókúrás buktatót a blogomat olvasva, már megérte.

Érzek már némi változást. A mérlegen látható kiírás nem jelent semmit. Olyan, mint a kedvező statisztikai adatok annak, aki most vesztett el mindenét. Jó, jó! Örülünk neki, de nem igazán hoz valódi értéket. Viszont az, hogy már nem feszül rajtam annyira minden cuccom, nos az nagy előrelépés. Szombaton – ahogy erről másnap írtam – színházban voltunk. A legutóbbi színház alkalmával illőn zakónadrágot húztam és úgy éreztem magam, mint a kötözött sonka. Bár egész pontos képem nincs róla, hogy érezheti magát a derék húsvéti csemege, azt tudom hogy én pocsékul voltam. Már a zakónadrág biztosítókapcsának becsatolása is komoly hasbehúzást igényelt, arról pedig szó sem lehetett, hogy betűrjem az ingem: a derékvonal felett kibuggyanó látványos ám kevésbé esztétikus hájgyűrű ezt kizárta. Maradt tehát a lezser kívül hagyott ing. Viszont ha nem lett volna a biztosító kapocs, akkor a gomb nagyjából fél perc után leszakadt és elrepült volna. Levegővételről pedig szó sem lehetett. Az autóba ülve gomb kigombol, kapocs kiakaszt, slicc lehúz. Ismerős az érzés? Mondjuk amíg nem vagy elhízva, addig nem nagyon, de akinek sikerült pocakot ereszteni, annak biztosan.

Tegnapelőtt már nem volt ilyen kínos az egész. No, azért az ing még kívül maradt, de már nem kellett fulladásig behúzni a hasamat a begomboláshoz és nem volt bennem a feszültség egész előadás alatt. Jobban oda tudtam figyelni a darabra.

Kedvesem meglepett egy februári operajeggyel (mármint természetesen kettővel, mert együtt megyünk). A Toscát fogjuk megnézni, meghallgatni. Nos, bízom benne, hogy Puccini darabját már begombolt sliccel fogom tudni végighallgatni és a Levéláriánál is a dalnokra tudok majd koncentrálni, nem pedig azon jár az eszem, hogy bírom végigülni a vissza lévő időt feszülő ruhákban. Azért az ilyesmi sokat ad ám a komfortérzethez!

A folyadékbevitelre figyelek, ahogy ezt tegnap írtam. Készítettem egy kübli teát, azt meg kell innom délutánig. Az egy liter. A többit pedig majd levessel, hosszú kávéval, stb. Jut eszembe: a kávékat nem szoktam beírogatni, bár a reggeli első kávét icipici tejjel szoktam fogyasztani. Viszont utána szoktam „másodfőzeteket” lefőzni, s azokat vízzel hígítom. Így azok kalóriája 5-10 kcal közt mozog. Több kalóriát égetek el a beírásával, mint az elfogyasztásával…

A körülöttem élők, főleg a Kedvesem sokat segít, pozitívan áll a diétámhoz. Nem (nagyon) nevetnek ki, amiért minden étkezést méricskével kezdek, cserébe nem várom el tőlük, hogy részt vegyenek alacsony kalóriás doppingomban. Igazából nem is zavar, ha ők mást esznek, mint én. Mivel alapból én sem eszem rossz dolgokat. Van ugyan, hogy a kezem megremeg, a gyomrom megkordul egyes étkek láttán, egyes illatokat érezvén, ám valahogy ellenállok a csábításnak. Tegnap például zsírban lesütött húsi volt a vacsora. Jó kis fokhagymás zsír, benne a fokival megtűzdelt sült hús. Puha kenyérrel. Nyamm! Most is összefut a nyál a számba. Nos, az biztos, hogy a tegnapi vacsora edzette a kitartásomat, acélosította a jellemem. A lábast és a mennyiséget elnézegetve efféle kínoknak még ki leszek téve mostanság, de azért nem haragszom a körülöttem élőkre, hiszen nekem is az egyik nagy kedvencem az említett kalóriabomba. :)

Reggelire kevertem magamnak gyümölcsjoghurtot. Nagyon kívántam az édességet, ezért egy kis doboz natúr joghurtot összekevertem egy evőkanál diós mézzel és egy evőkanál saját készítésű galagonyás kökénylekvárral. A mézről nagyon jókat olvastam, a csonthéjasokban lévő ásványi anyagokra és vitaminokra szükségem van, a kökénylekvárt meg szeretem. A kalória beírással gondban is voltam: ilyen, hogy "diós méz" sehol sem található. Nem egy gyakori termék: jó kis házi méz tele van pakolva csonthéjasokkal (főleg dióval) és aszalt gyümölcsökkel. Igen finom, nyilván igen hizlaló, ellenben piszok egészséges. Mivel a tömeget szerintem a dió adja és annak a legnagyobb a kalóriaértéke, úgy gondoltam nem tévedek nagyon, ha azzal számolok. 100 gramm dió 618 kcal, ebben a finomságban egy evőkanállal került, ami 46 gramm volt. A másik összetevő a galagonyás kökénylekvár. Ilyet sem lehet a boltban kapni. Mi szedtük hozzá az összetevőket ősszel. nagyon ízletes, kissé fanyarkásan vad ízű és nem túl édes. Arra tippeltem, hogy a meggylekvárhoz állhat legközelebb (292 kcal/100g), úgyhogy ezt írtam be.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...