Motiváció. Ok. Indok a célkitűzésed eléréséhez. Vagyis mielőtt nekiállnál bárminek, tudatosítanod kell, hogy valójában mit is akarsz elérni.

Nem fogok nagy szavakat használni, hiszen a célkitűzéseink alapvető mozgatórugójai általában egyszerű dolgok! A világot nagyjából három-négy alapvető dolog irányítja, s csupán a lakosság néhány százaléka az, amely ennél szofisztikáltabban látja a világot! Sajnos!

Nekem a mostani célkitűzésemet három egyszerű ok motiválja:

A legprofánabb, legkézzelfoghatóbb okom, hogy az Országos Kéktúra befejeztével kitaláltuk, vágjunk bele a DDK-ba, azaz a Dél-Dunántúli Kéktúrába, amely össztávja ugyan kevesebb, mint a fent említett Országos Kéktúráé, ám logisztikailag szerencsésebb többnapos szakaszokra bontani. A több, egymást követő napon való túrázás jó állóképességet feltételez, amiben sokat segít, ha a plusz kilókat nem a testemen hordott zsírpárnák formájában, hanem a hátizsákba rakott felszerelés képében viszem magammal. Erre a fogyókúra első napjától mintegy hetven napom van! Elég kemény lesz!

Második okom a fogyókórára a középtávú ok: jól akarok kinézni. Ki nem? Elég hiú vagyok ahhoz, hogy - bár tökéletes párkapcsolatban élek - tetszeni vágyjak a hölgyeknek. Ez egyszerűen jó érzés, nem kell túlmagyarázni! ...arról nem beszélve, hogy az sem rossz, amikor fel tudja venni az ember a régi gönceit és nem úgy néz ki bennük, mint egy kötözött sonka.

Harmadik - hosszútávú - indokom a fogyásra egészségügyi. Imádok élni, imádom a bolygót, az országot, a várost ahol élek! Szeretek a kedvesemmel kirándulni, várost nézni, utazgatni, geoládázni! Imádom bőszíteni az engem utálókat azzal, hogy jól érzem magam a bőrömben és ezt az érzést szeretném minél tovább jó egészségben kiélvezni! Kövéren magasabb a vérnyomásom - amely néma gyilkosként az egyik leggyakoribb halált okozó kockázati tényező -, ráadásul minden szövetem, porcom és ízületemet jobban terhelem, ha dundi vagyok. Első körben egy tízest kívánok leadni (ezt viszonylag gyorsan), aztán szép lassan a többit!

Szóval fogynom kell! Bármi áron le kell bontanom magamról a túlsúlyt. Hogy jól érezzem magam a bőrömben, amikor a kedvesemmel kirándulok a világban, hogy bezsebelhessem az elkapott, elismerő pillantásokat a társadalom nőtagjaitól és hogy ne legyek népességcsökkenési statisztika idő előtt!

A blogot azért kezdem el írni, hogy valami további motivációt adjon. Mert ugyebár ha már olvasták néhányan és utána feladom, az nagyon gáz. Kevesen vannak, akik szeretnek közröhej tárgyává válni, én sem tartozom közéjük. Azzal tehát, hogy olvasod, esetleg hozzá is szólsz, szinte kötelezel arra, hogy végigcsináljam.

Tehát hajrá! ...akárcsak 2014-ben!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...