Hányattatásom 33. napja (2020.02.08)
...avagy „Séta Budaörs környékén”
Hozzászólás: [ITT]

Elég korán keltünk, mert egyikünk sem sokat aludt az éjszaka folyamán. Kedvesem elbocsátása a nyilvánvaló alapproblémán túl mély igazságtalanság volt, aminek az oka ráadásul egyértelműen a cége részéről mutatott felületességben keresendő. E két dolog együtt elég borongóssá és nyugtalanná tett mindkettőnket.

Szokás szerint megkávéztunk, majd mint legtöbbször, amikor túrázni indulunk halkonzervet reggeliztünk. Gyorsan összedobtam az útravaló szendvicseket (amiket gondosan kimért alapanyagokból állítok össze, amikor fogyózom), majd útra keltünk. Célunk a Budaörs feletti erdős régió bejárása volt.

Néhol gondolatainkba merülve, néhol beszélgetve haladtunk. Egy-egy kutyáson kívül nemigen találkoztunk senkivel, ami meglepett, hiszen például a Makkosmária kegytemplom mögötti pihenőhely igen zsúfolt szokott lenni hétvégeken. Igaz, elég hideg volt! Ez persze minket nem zavart: aki tempósan kirándul, annak nem gond a hűvösebb hőmérséklet.

Viszonylag gyorsan végeztünk a közel tizenöt kilométeres távval, kocsiba ültünk és délután fél kettő körül már kint voltunk a szüleimnél Érden. Amikor testvéreméknek meséltük merre jártunk, mekkora távval, a tesóm lánya megjegyezte, hogy „jól toljátok”.

Úgy láttam, hogy kedvesem lelkének jót tett a természetben töltött idő, nem beszélve a mozgásról!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...