Hányattatásom 26. napja (2020.02.01)
...avagy „Gonácik”
Hozzászólás: [ITT]

Ma gyors halas reggeli után – mert, hogy mindig halat vagy tengeri herkentyűket reggelizünk kirándulás előtt – elindultunk „geonáciskodni”! Mit is jelent ez a kifejezés? Igazából kedvesem lánya által kreált dolog, ami arról szól, hogy néha kiszemelünk egy-egy kis régiót hazánkban, odaautózunk vagy vonatozunk, buszozunk, majd a geocaching.hu oldal által megadott geoládákat begyűjtjük. Lehetőség szerint mindet! Néha egészen extrém helyzeteket is bevállalva a pontok megszerzéséért!

Persze a ténykedésnek, mint minden másnak is a világon, több olvasata van. A kívülállók, akik nem folytak bele ebbe a csodálatos játékba, csak annyit látnak, hogy néha úttalan utakon, ösvényeken, elgyalogolunk a világ végére egy műanyag konyhai dobozért, néha tövises bokrok közt csúszva-mászva, hogy legyen eggyel több „mosolygós fej”. Vagy számukra jellegtelen településeken kószálunk össze-vissza, hogy szobrok talapzatát vizslatva, padok alá behajolva, ereszcsatornákat kémlelve begyűjtsünk jelszó-részleteket! Pedig a valóság egészen más: az ok-okozat reláció fordított! Legalábbis nálunk!

Mi azért járjuk végig a geoládák pontjait, mert a legtöbb rejtő meg szeretne mutatni valamit! Sokan a lakókörnyezetük közelében, a nagyközönség által ismeretlen csodákat tárnak elénk: furcsa geológiai képződményeket, meseszép ösvényeket, erdők mélyén árválkodó, eldugott és elfeledett romokat, szobrokat, emlékműveket. Jó, igaz, mint minden játéktérben vagy közösségben, itt is keveredik néha ocsú a szem közé: vannak egy-két elbaltázott arc, akik saját megalomán magamutogatását éli ki a jelszavak elrejtésében. Van olyan felhasználó, aki a lakóhelyétől sok száz, ezer kilométerre akar „megmutatni valamit”, miközben egyetlen egy ládaleírásnál sem felejt feltenni magáról szelfit, bár ha lenne némi önismerete, ezt inkább hanyagolná! Arról nem beszélve, hogy a játék egyik szabálya, hogy a rejtő kötelessége lehetőség szerint rendben tartani a geoládáit, ami mondjuk egy Albánia, Csehország tengelyen gondolkodva meglehetősen életszerűtlen! …de ez legyen a szabályalkotók és betartatók gondja!

Szerencsére a többség szolid céltudatossággal és sokszor igen nagy igényességgel rejt, ezzel sok-sok órányi kellemes elfoglaltságot biztosítva a játékban résztvevőknek. Általuk olyan régiókban is csodákra leltünk már, amelyeken autóval átsuhanva jellegtelen tájnak tűntek, részleteiben megismerve viszont felfedezhettük kicsiny hazánk szépségét, sokszínű formagazdagságát!

Hallgatva kedvesem instrukcióira igyekszem kivonni magam a dolgok fősodrából, ezzel megóvva magam a pitiáner, ostoba emberek okozta mérgelődéstől és csak a dolgok tejszínét, az élményeket szedegetem le! Igen sokszor bukkantunk már olyan helyre, ahova mi is csak véletlenül keveredtünk el és érdemes lenne megmutatni másoknak is, ám a rejtéssel járó huzavona, a sokszor rosszindulatú, a környéket hírből sem ismerő moderátorokkal való harc nem éri meg! Személy szerint én le is léptem a felületről, kedvesem azonban aktív maradt és vele, őt elkísérve eljutok a bűvös pontokra!

Visszatérve a nap fogyókúrás vonzatához: a nap során a Zsámbéki-medence kistelepüléseit és azok környékét jártuk be. Magyar filmtörténetileg kultikus helynek számító Üvegtigris forgatási helyszinétől kezdve a töki romtemplom igényesen körbeszántott falmaradványain át a pátyi borospincékig és kőbányáig mindent bejártunk! Így észrevétlenül égett a kalória és bár ránézésre sokat ettünk, mégis gazdagon alatta maradtam az elvárt napi szintnek!

...Pedig beiktattunk egy éttermet is, a Páty szélén álló Cukorborsó kertvendéglőt és itt csirkepörköltes, juhtúrós gnocchit ettem, ami azért nem nullkalóriás eledel! De az utána következő „levezető séta” elég pitbullosra sikerült, szóval nem volt semmi gond!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...