Hányattatásom 2. napja (2020.01.08)
...avagy „Zaba-sokk”
Hozzászólás: [ITT]

Hajnalban ébredtem, nagyon rosszul aludtam. A kedvesemnek munka után orvoshoz kell mennie és ettől nagyon ideges lettem: gyűlölöm az egészségügyet, mivel rettenetesen kiszolgáltatottnak érzem magunkat. Nem értek a diagnózisok felállításához és az egészségügyi problémák elhárításához sem. A hangulatomat tovább rontotta a kezdő fogyókúrázok rámálma a „zabasokk”. A zaba-sokk, amikor a szervezeted pánikba esik, úgy érzékeli, hogy éhezni kezdtél (a szervezet már csak ilyen tökkelütött és nem érti, hogy direkt éhezel), ezért egyre sürgetőbben utasít arra, hogy zabálj! Mindegy mit, csak tépd fel a hűtőt és fald fel, amit ott találsz!

Így alakult, hogy a kifejezetten jól sikerült banán-zabfalat kombó reggeli után be kellett iktatnom egy zsírosabb uzsonnát. Ha kicsit kevésbé vagyok ideges, akkor talán tudtam volna parancsolni magamnak, így viszont maximum annyit tudtam tenni, hogy lassan ettem, bízva abban, hogy a teltség érzés gyorsabban bekövetkezik.

Ebédre tőkehalmájat ettem, ezzel picit erősítve az immunitásomat ebben a szutyorgós időben: a tőkehalmáj és az olaja elsőosztályú D-vitaminforrás, az élelmiszerek közül ebben található a legtöbb. A D-vitaminhiány felelős a csontritkulásért, de rendszeres szedésével nemcsak a fogak és a csontok egészségét őrizhetjük meg, hanem a felső légúti betegségeket is megelőzhetjük. Ráadásul szeretem is, bár tudom, nem igazi fogyós cucc.

Délutánra végleg elmerültem az idegeskedésbe és ezt a lerombolt lelkiállapotot feljavítandó felbontottam egy üveg száraz, fehér bort. Ismerve magamat ezzel sajnos el is buktam a mai napi fogyókúrát, de talán az eddigieket is. Elmondhatom, hogy a mai nap nem egy sikertörténet tipikus kezdete! A fehér bort vörös követte, a kalóriaszámláló a nap végére pedig pluszba lendült. Nincs mit tennem, holnaptól kicsit kitartóbban és okosabban kell folytatnom a fogyókúrát, mert így nem fog lemenni a kívánt súly!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...