Hányattatásom 0. napja (2020.01.06)
...avagy „Nosza!”
Hozzászólás: [ITT]

Nem Újévi fogadalom, ezért nem is elsején kezdtem bele! Ennek több oka is van, de a legegyszerűbb az, hogy könnyebb úgy fogyókúrázni, ha az embert nem veszi körül család, éhes száj, s így kísértés!

A kísértés talán a legrosszabb egy fogyókúra alatt, pláne, ha az ember szeret enni! A friss péksütemények, a gyros csábító illata könnyen elterelheti az embert a kijelölt útról! Ezért nem is igazán irigylem azokat, akiknek munkába menet-jövet tömegközlekedési csomópontokon át vezet az útjuk. Biztosan nem lehet könnyű ellenállni a gasztronómiai csábításoknak, különösen azért, mert ilyenkor az ember szervezete tombol a falatokért!

Úgy döntöttem tehát, hogy az első hétfői nem szabadnapon kezdek bele a fogyókúrámba, ezzel némileg megkönnyítve saját dolgom!

Reggel szépen lemértem az „előtte” értékeket, amelyekhez képest majd mérni, érzékelni tudom a fogyásomat és esetleg számszerűsíthetem is a dolgokat: estsúly, comb-, segg-, has-, mellkaskerület, vérnyomás! Meg kell mondjam, elég elkeserítőek lettek az adatok. Felöltözve talán nem tűnik annyira fel, de gatyára vetkőzve, szabászcentivel a kezembe elég kiábrándító a dolog, pláne, ha a mért értékeket is nézem. Nagyon remélem, hogy ezeke rövidesen „szebbekké” válnak!

A fogyási esélyeimet ezen a napon rontotta némileg, hogy egy jó ismerősömmel ebédeltem a kistarcsai Nosztalgia étteremben, így bár nagyon karcsúra fogtam a reggelimet és egy „haltorta” nevű ételt rendeltem, mégsem tudtam annyit spórolni a kalóriákon, mint amennyit szerettem volna. A „haltorta” három ízléses tócsni alapra pakolt spenótágyon felszolgált roston sült fogasszeletet jelentett, ami ugyebár a tócsni miatt nem tekinthető klasszikus fogyós eledelnek! Na, mindegy! Finom volt, megettem, közben jót beszélgettünk!

A lényeg: nap végén mínuszban volt a kalóriabevitelem!

komment írás
Neved: (Ha regisztrálsz, nem írhat más a nevedben!)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...