Arra gondoltam, hogy a betegség kínoz még mindig, aztán hazaérve kiszámoltam, hogy ha levonom a séta égette kalóriákat, gyakorlatilag 100-150 kcal-t fogyasztottam addig. Persze, hozzájött a közérzetem állapotához az elhúzódó influenza is, de a kalóriamínusz volt a fő gond.

Aztán persze amint hazaértünk, belaktam és ittam három korsó sört is. Így nem igazán nyertem a tegnapi nappal fogyókúrás szempontból.

Kíváncsi leszek hétfőn a méricskére; úgy érzem semmit sem fogytam. Nem is nagyon merek csökkenteni az adagjaim energiáján, mert érzem, hogy a szervezetem még mindig harcol és valahonnan kel neki az utánpótlás: mivel kerülöm az orvosokat, így saját magamnak kell legyűrnöm a vírus okozta gondokat.

Napközben eléggé éhes lettem, így befaltam egy banánt, aztán kettő felé végre ebédeltünk. Maradékokat ettünk, kiürítettük a hűtőt: krumplilángos, tarhonyás husi, gombócleves és némi hideg. Én mindenből ettem egy kicsit, levesből csak üres lét, azért nem is írtam be a kalóriatáblázatba.

Ebéd után 1300 kcal-nál tartottam. Döntenem kellett tehát, hogy a tervemnek megfelelően ma kihagyom a szobabringát és lemondok a vacsiról vagy tekerek valamennyit és cserébe könnyű vacsorával jutalmazom az elszántságom. Mivel gyorsan kimerülök és még eléggé húz az ágy, vélhetően az első verzió mellett török majd pálcát.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...