Reggelire olajos halat terveztem citrommal, de valamiért megkívántam a müzlit. Ilyesmi sem gyakran fordul elő velem, úgyhogy engedtem a kísértésnek és ettem egy tányérnyit.

A müzli alapjában véve egy érdekes kaja, mert egyrészt nagyon egészséges a rostok miatt, ám jó magas a kalóriatartalma, így a közvélekedéssel ellentétben nem ehetünk belőle annyit, amennyit akarunk! A "csak leöntöm egy kis lekvárral, vagy csokival, mert azért nekem is kell valamit ennem" kitétel pedig kifejezetten hibás! :)

Szóval én tejjel nyakonöntve ettem! (Mármint a müzli lett nyakon öntve, nem én)

Elmentem a piacra bevásárolni, majd hazajöttem és kerekeztem egy órát. Kerekezés után nekiláttam holnapra ebédet főzni a kedvesemnek, de amikor félig kész voltam, beugrott hogy holnap szabadnapos. Na, sebaj! Legalább nem kell főzicskétzni!

Nap végére nem voltam túl jól! A főzicske végére elkezdett fájni a hátam hátul jobb oldalt, majd át keresztbe. Le is feküdtem pihenni, de alig javult.

Este nem volt semmihez kedvem; megittam egy kis vörösbort a kedvesemmel, illetve egy vodkát, hogy lelazuljak. Remélem az éjszaka nem lesz nehéz...

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...