Ma az izomláz ellenére erőt vettem magamon és nekiálltam tekerni, miközben megnéztem Derszu Uzala második részét. Ám nem bírtam letekerni az egy órát. A bal vádlim, meg a bal vállam egyre kényszerítőbben jelezték, hogy fejezzem be. Szerettem volna tornázni is kicsit, de nem ment. Valószínű, hogy kimegyek a teraszra és kifekszem inkább pihenni, az hátha jó lesz.

Derszu Uzala és az ebéd, no meg a fáradtság megtették hatásukat. Kettőtől fél ötig szundikáltam odakint. Már csak a bal vádlim fáj.

Érdekes volt végignézni egy filmet, amit 1975-ben rendeztek. Főleg a történet ritmusa volt érdekes, illetve felpörgött világunk akcióban dús filmjei után fura, hogy néha percekig semmi sem történik csak mondjuk fúj a szél. Hát szóval nem egy kapkodós, idegbeteg film. Sőt ha közben nem tekerek, akkor talán végig sem nézem. Így viszont végignéztem és azért nem bántam meg.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...