A tengerszem után megkerestünk még egy elhagyott bányát is, ahol a dzsindzsában kellett megharcolni a geoládáért, közel trópusi viszonyok közt (értem ezt a növényzet sűrűségére). Jó nehéz terep volt, kedvesemnek és a fiúkölöknek sikerült is egyet-egyet zakózni. A fiúkölök elég csúnyán megzúzta és felsértette a kezét, úgyhogy azért ez kevésbé volt vicces ott a helyszínen.

Hazatérve mi a kedvesemmel még elmentünk egy "levezető geoládázásra", amíg a gyerekek otthon segítették (és vélhetően unszolták is) Vilma nénit a vacsora hamarabb való befejezésében, úgyhogy a tervezett este hat helyett már ötkor kortyolgathattuk a finom házi húslevest, majd marcangolhattuk a rántott húsit a krumplipürével. Nyami!

Mérleg nem volt nálam, így csak saccolni tudom az elfogyasztott étket, bár az messze nem elég pontos. De hát a nyaralás az ilyen!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...