Három napig leszünk oda; régi kedves ismerősömnél, Vilma néninél fogunk megszállni. Vilma néni Makkoshotykán él és sok-sok alkalommal vendégeskedtünk már nála a túracsapattal, illetve egyénileg is.
Holnap nem lesz alkalmam méricskélni magam, ezért most reggel megmértem a súlyomat: 87.8 kg. Ezt beírom holnapra. Több, mint egy kilót fogytam a múlt héten. Igaz, viszonylag sokat is mozogtam, meg a bennem lappangó betegség is sokat kivett belőlem.
Szóval három nap Zemplén és Makkoshotyka. Vélhetően fogyni nem fogok: a vacsorát Vilma néni rendezi, aki nagyon finoman, háziasan főz, így estére vélhetően több lesz a bevitt kalória a szokásosnál. Persze fogunk túrázni, de nem nagy távokat, mert az egyik kölök lábujj körme benőtt és szerencsétlennek hamar fájni kezd; amúgy a kis srác bírná, ráadásul szeret is velünk túrázni, de a benőtt, begyulladt lábköröm nem épp a legjobb motiváció a hosszútávú gyalogláshoz. :(
Most három napig nem fogok írni, majd utólag pótolom, amit tudok.
Utólag bejegyzetelve elmondhatom, hogy élményekben igen gazdag volt az odaút: sok-sok geoládát megkerestünk, s így igen sok látnivalót fedezhettünk fel kis hazánk ezen területén. Megnéztük a Muhi csata emlékhelyét, Kossuth szülőfaluját, a Fülelő-kilátót a Hernád felett.Egyszóval igen sokat mászkáltunk és csak késő délutánra értünk be Makkoshotykára. Mint kiderült, Vilma néni félreértett, így nem készített vacsorát, de vittünk bőven hazait, így nem éheztünk. A vacsorát jóféle tállyai muskotályos borral öblítettük le, így adva bizonyosan nagy pofont a diétának. :)
...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...
