A nap szépen indult: illedelmesen kimentünk a pomázi hévhez, ahol kiderült, hogy a korábbi napok esőzései miatt elmarad a gyógynövényes kirándulás, ugyanis a felázott sáron szinte lehetetlen Pomáz felől feljutni a Kőhegyi turistaházhoz. Persze mi nem riadtunk meg, sőt mivel kellően antiszociálisak vagyunk mindketten, még örültünk is kicsit a hirtelen jött, kettesben lejárható túrának.

Elmentünk tehát Pilisszentkeresztre és onnan a Dera-patak szurdokán leereszkedve kisétáltunk a Szent-kútig, majd fel a Hosszú-hegyre és vissza. Jó 16.5 km-t tettünk meg 300 m-es szinttel. Sajnos már ott is elég bágyadtnak éreztem magam, ráadásul induláskor fájt a gyomrom is, így rögtön Pilisszentkereszten, a felső Kocsmában behörpintettem egy jó 50 fokos felest. A gyomorfájásom lecsökkent, de a bágyadtságom nem. Nem lehettem túl szórakoztató.

Este hazaérve holtfáradtnak éreztem magam, amit a táv semmiképp sem indokolt.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...