Kedvesem kikészítette nekem a hozzávalókat: poharat, jóféle gyógyteafüveket, ilyesmit. Az én dolgom csak a "bevitel".

Talán a sok teának köszönhetően dél felé már egész jól lettem. Lehet, hogy beszedtem valami vírust, mert most meg megy a hasam, de a közérzetem ettől függetlenül javult.

Jól haladtam a munkámmal, lassan befejezéséhez közeledik a fotógaléria a Sétafika Túraportál-on. Szuper lesz, remélem fogják tudni használni a népek. :)

Ebédre olyan éhes voltam, mint a farkas. Megettem a tegnapi maradékot (a kölkök tegnap nem kérték, csak a mártásra vetették rá magukat). A répa, a karalábé és a sült csirkecomb kellemesen megtöltötte a gyomrom, elmúlt az éhségem.

Ma picit túllőttem a célon. A 2300 kcal feletti kalóriafogyasztás túl sok, de sebaj, majd ledolgozom.

Ma egy órácskát gazoltam a kertben, ez ugyan nem visz sok kalóriát, de legalább a friss levegőn voltam és élveztem a sok D-vitamint. Kellemesen el is fáradtam, ráadásul a családból mindenki észrevette a munkámat. :)

Vacsora előtt már szédelegtem. Muszáj volt falnom egy kis gombát, mert az alacsony vércukorszint a jó kis gombapörkölt illattal katalizálva már bizony tortúra jelleget öltött. A vacsora amúgy királyi volt: kedvesem nemrég vett egy kis lazacot, amihez készített nagyon ínycsiklandozó zellersalátát. Nyami! Én nagyon szeretek minden halfélét, a lazac pedig külön királyi eledel. Ráadásul a halban elég kevés a kalória. Ez alól mondjuk a lazac kivétel a maga 186 kcal-os értékével, de hát ugye lazacból érthető okokból (pl. mert rohadt drága) az ember nem ehet meg fél kilót. :)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...