Ma újra jól indult a napom. Kicsit megcsúsztam a munkámmal a hírek olvasása miatt, de aztán felgyorsult minden. Postára kellett mennem, aztán ha ott jártam, akkor boltba is bementem ebédnekvalóért, lottózó és pékség. A pékségben a hölgy próbált kedvesen rábeszélni, hogy vegyek még valamit, de elmeséltem neki, hogy én ide csak szenvedni járok. Értsd: nézelődöm, de nem eszem.
Hazaérkezve megint dolgoztam egy kicsit, de nem vagyok túl jól. Megint fel vagyok puffadva. Gyorsan megittam két krigli vizet, hátha...
Hát, nem!
Fáj a hasam. Megint túlságosan tele vagyok vagy mi.
Készítettem sült csirkecombot a La Spar, de nem kívánom. Egy darab zöldséggel az egyik comb bőrét ettem meg (amit a kedvesem tuti a macseknak adna). Mindegy, félreteszem. A kölkök örülni fognak neki. :)
...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...
