Persze, ezt lehet csalásnak nevezni, mert olyan adatot írok be, ami jobban alátámasztja a fogyókúrám eredményességét, de nem erről van szó: tegnap valóban éreztem, hogy majd szétfeszül a belem a napok óta tartó szorulásomtól. Aztán tegnap segített a szenna-tea, így most valóságosabb képet kaptam, mint amit tegnap mértem. :)

Ehh! Ma semmi sem megy! Álmos vagyok, pedig már kávéztam eleget.

Vannak napok, amikor semmi sem megy! Hiába kezdesz bele bármibe, nem sikerül. Ezek a napok negatív napok. Negatív a hozzáállásod, hiába akarsz bármit is. Fázol, akkor betakarózol, de elálmosodsz. Álmos vagy, ezért kávézol, de ettől meg szétszórttá válsz.

Én itt ülök ezen a negatív napon és próbálok egyről a kettőre jutni a túraoldalamon. Már nagyon szeretnék mással foglalkozni - írtam egy listát az elvégzendő netes munkákról - de valahogy nem tudok túllépni egy felmerült problémán és ez zavar. Ráadásul meg is akaszt.

Kimentem a kertbe ténykedni, de bár 10 fok körül van, a hidegérzetem azt jelezte fázom. Pedig fel voltam öltözve. A szerszámok kiestek a kezemből, bénáztam. Nem ment ez sem. Ilyenkor jobb abbahagyni amivel foglalkozol, mert nincs benne köszönet. Elrontod, akárhogy is figyelsz.

Az ég borongós, a hangulatom is. A negatív napok már csak ilyenek!

Inkább nekilátok főzni, aztán majd délután újra leülök dolgozni a gép elé! Igazából a holnapi napot várom: jó kis túraútvonalat néztünk ki magunknak a Gerecsébe. A tájon és a túrán túl izgat a már ki-kibujkáló medvehagyma és az itt-ott megjelenő kucsmagombák. :) Nagyon szeretek túrázni a kedvesemmel; mindig találunk valamit, ami érdekessé teszi az egészet. Mindig jól érezzük magunkat együtt!

Még nincs lefikszálva, hogy a kölkök velünk tartanak-e, de akár jönnek, akár maradnak, jó lenne, ha holnapra lenne kaja. Jól tud esni a meleg étel, amikor az ember haza kecmereg fáradtan.

Az ebédfőzés remekül sikerült, sőt a végén majdnem kimentem a kedvesem elé, de ebből semmi sem lett: a séta nagyjából öt perc volt, mivel a legközelebbi sarkon összefutottunk.

Ki akartam szakadni a negatív napok érzetéből, ezért amint a többiek elautókáztak Tökölre egy ügyüket intézni és egyedül maradtam, felpattantam a szobabringára és tekertem egy órácskát. Jól kifáradtam, bár a szívem már messze nem kalapál úgy, mint az elején. Többször rendesen beletekertem, alaposan le is izzadtam, a pulzusom mégsem ment 130 fölé.

Vicces. Az első napokat visszaolvasva csodálkozom, hogy több mint száz kilósan hogyhogy nem döglöttem bele. Akkor - alig több mint két hónapja - simán 140 fölé ugrott a pulzusom, pedig csak alaphangon tekertem. Most nem is engedem a tempót 25 km/h alá, de többször felmegyek 40 km/h-ig és nem úgy ájulok le a nyeregből a végén.

Viszont nyugodtan vacsizhatok! Ezért szeretem a mozgással kombinált fogyókúrát!

Valamelyik nap összefoglalom az eddigieket, mert igen sok dolog megfordult a fejemben az elmúlt időszak munkájáról.

Megvárom a többieket, vacsorázunk egy kellemeset és végre magam mögött tudom a negatív napok egyikének emlékét! :)

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...