A kellemes időben jól esett a séta, majd a reggeli. Ma – úgy készülök – lazulós nap lesz: dolgozgatok a túraportál weboldalán, filmezünk, meg ilyesmi.

Tegnap tekerés közben egy Emir Kusturica darabot néztem meg, a „Cigányok ideje” színpadi adaptációját. Reméltem, hogy hoz valami újat, mert szerelmi történetnek indult, de aztán belefutott a szokásos cigány-klisébe: szegény, városba kerülő cigányfiúnak lopni, koldulni kell, hogy megéljen, hogy vigye valamire. Szóval eszében sincs munkát keresni, de persze ez nem az ő hibája, a világ teszi ezt vele. Száz szónak is egy a vége: nem bírtam végignézni a jó zene ellenére. Elvesztettem a fonalat és már csak a rólam csepegő izzadságra bírtam koncentrálni. :)

Ma valami könnyebben emészthetőt fogok keresni, mert a kedvesem is nézni fogja, őt meg nem akarom terhelni a szerb filmművészet remekeivel.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...