Még van a hurkából, azt fogok ebédelni, így ma is muszáj lesz edzeni, de úgy tervezem, hogy holnap kihagyok egy napot. Igazából eléggé fáradtnak érzem magam, izomlázam van. Lehet, hogy ma nem is bringázok, inkább tornázok. Az ugyan kevesebb kalóriát éget, de most talán jobban esne. A szobabicikli nyerge feltörte a fenekemet, nem nagyon kívánkozom most rá. Persze mindezt leírni könnyű, de nekiállni felüléseket végezni, meg fekvőtámaszozni, az bizony igen illúzióromboló tud lenni. Szóval holnap – ha úgy alakul – csak egészen kevés és könnyű kaját fogok enni: gyümölcsöt, párolt zöldséget, így nem „kell” edzeni.

Aluszékony vagyok. Az utóbbi időben korán elálmosodom és jó részt végig alszom az éjszakát. Korábban sokszor felébredtem, nehezen kaptam levegőt. Most meg durmolok, mint a medve a vackában. Talán kevésbé horkolok… Mostanában többször is úgy alakul, hogy a kedvesem hozza nekem ágyba a kávét és nem fordítva, pedig a rituálé normális menete a fogyókúrámig az volt, hogy éjjel 2-3 körül felébredtem, aztán lejöttem dolgozni, majd olyan hat körül feltettem a kávét és amint lefőtt, vittem fel a hálószobába. Hát, ez a hagyomány úgy tűnik áldozatul esik a fogyókúrámnak, bár azért nem sokkal hat előtt sikerül kipattannia a szememnek, így a hölgyemény nem marad ébresztő ital nélkül. Az is vicces – ahogy ezt valahol korábban írtam, hogy a koffein mennyivel intenzívebben hat rám: mostanság nem is nagyon merek délután 3 után kávézni, mert akkor „nyista” alvás!

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...