Reggeli után arról beszélgettünk a kedvesemmel, hogy az ember meddig maradhat testileg és szellemileg aktív. Remélem, hogy mi életünk végéig azok maradunk (és ezt azért nem úgy szeretném, hogy holnap elcsapjon a villamos). Jó lenne még sok-sok évig járni az erdőket, hegyeket, enni-inni finom dolgokat, megcsodálni a napnyugtákat és összebújni esténként. Szóval élni! Valahol ez a fogyókúra is erről szól. Megijedtem, hogy egy egyszerű lépcsőzéstől lihegnem kell, hogy felmegy a pulzusom egy kis szaladgálástól. Persze, tetszeni is akarok – ki nem -, de most, nem egészen egy hónappal a fogyókúra megkezdése után is sokkal jobban érzem magam, mint az elején. Sokszor vagyok fáradt, néha érzem, hogy majd elalszom, de jól esik a sportolás utáni kellemes fáradtság, amikor lezuhanyzok és leülök. Tetszik, hogy megint aktívnak érzem magam a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Most a héten lesz a havi méretszkedés. A centik lajstromba vétele. Azért kíváncsi vagyok, hogy változtak-e a paramétereim és mennyit. Illetve, hogy van-e valami látszatja a dolognak.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...