Sajnos a valóság sokkal szürkébb volt a fent leírtaknál. Prózaibb, de ugyanazzal a végkifejlettel. A barátom is fogyózik, de nem olyan krafttal, mint én. Ő rendelt valami pittbulosabbat, de én sem kívántam kimaradni a bűnözésből. Rendeltem tehát egy Légcsavart a fent leírt feltéttel. Aztán szép komótosan megettük, ki-ki a sajátját. Az utolsó morzsáig. Az a néhány szem főtt kukorica úszta csak meg, ami lepottyant az asztalra. Őket meghagytam. Az igazat megvallva lövésem nem volt, hány kalória lehetett a vacsorába, utólag próbáltam rekonstruálni. Ennek ellenére nem keletkezett bennem lelkiismereti válság. Majd ma egy kicsit karcsúbban étkezem és lefaragom a tegnapit.

Amúgy érezhetően összeszűkült már a belem egy kicsit: a pizza felénél éreztem azt, amit amúgy akkor szoktam, amikor befalok egy pizzát, majd a kedvesem maradékát is, aztán eszem rá valami sütit. Szóval igazából elég lett volna a fél pizza is, de szerintem a barátom kicsit hülyén nézett volna, ha a felet elcsomagoltatom. Már az is kiverte nála a biztosítékot, hogy olvassa a blogomat és szembesül a szobabiciklizés tényével. Úgy érzem az ismerőseim megítélése szerint a szobakerékpár teljesen tájidegen az életstílusomban. :)

De térjünk át a mai napra! Ne bolygassuk a múltat, ahogy anno egy jó politikus mondta két nappal azután hogy kiszivárgott beszéde szerint hazudtak egy cikluson át. A reggelim a méltóságom megőrzése végett igen szerény, mondhatni spártai lett: kedvesem az éj leple alatt összefaragott néhány paprikát, paradicsomot, jégsalátát és ubit, ezt öntöttem nyakon egy pohár joghurttal. Befűszereztem és ennyi! Mondjuk ezzel nem biztos, hogy kibírom ebédig, úgyhogy a reggeli piacozás fegyvertényei közt elkönyvelt gyümölcsökből fogok tízóraizni.

Amúgy visszakanyarodva egy pillanatra még a tegnapi pizzás ámokfutáshoz: érdekesen alakult a sörre való reakcióm. Tegnapelőtt üres gyomorra megittam három korsó sört és bizony iszonyúan fejbe vágott, jókora macskajajjt hagyva maga mögött. Tegnap bevertem a pizzát ivás előtt és szinte teljesen józan fejjel értem haza, ma pedig nyoma sincs fejfájásnak vagy ilyesminek. Vagyis nagyon igaz, hogy nem mindegy mit evett az ember, mielőtt inni kezdett.

...Avagy a fogyókúra története szubjektív szemmel...