Sajnos a valóság sokkal szürkébb volt a fent leírtaknál. Prózaibb, de ugyanazzal a végkifejlettel. A barátom is fogyózik, de nem olyan krafttal, mint én. Ő rendelt valami pittbulosabbat, de én sem kívántam kimaradni a bűnözésből. Rendeltem tehát egy Légcsavart a fent leírt feltéttel. Aztán szép komótosan megettük, ki-ki a sajátját. Az utolsó morzsáig. Az a néhány szem főtt kukorica úszta csak meg, ami lepottyant az asztalra. Őket meghagytam. Az igazat megvallva lövésem nem volt, hány kalória lehetett a vacsorába, utólag próbáltam rekonstruálni. Ennek ellenére nem keletkezett bennem lelkiismereti válság. Majd ma egy kicsit karcsúbban étkezem és lefaragom a tegnapit.
Amúgy érezhetően összeszűkült már a belem egy kicsit: a pizza felénél éreztem azt, amit amúgy akkor szoktam, amikor befalok egy pizzát, majd a kedvesem maradékát is, aztán eszem rá valami sütit. Szóval igazából elég lett volna a fél pizza is, de szerintem a barátom kicsit hülyén nézett volna, ha a felet elcsomagoltatom. Már az is kiverte nála a biztosítékot, hogy olvassa a blogomat és szembesül a szobabiciklizés tényével. Úgy érzem az ismerőseim megítélése szerint a szobakerékpár teljesen tájidegen az életstílusomban. :)
De térjünk át a mai napra! Ne bolygassuk a múltat, ahogy anno egy jó politikus mondta két nappal azután hogy kiszivárgott beszéde szerint hazudtak egy cikluson át. A reggelim a méltóságom megőrzése végett igen szerény, mondhatni spártai lett: kedvesem az éj leple alatt összefaragott néhány paprikát, paradicsomot, jégsalátát és ubit, ezt öntöttem nyakon egy pohár joghurttal. Befűszereztem és ennyi! Mondjuk ezzel nem biztos, hogy kibírom ebédig, úgyhogy a reggeli piacozás fegyvertényei közt elkönyvelt gyümölcsökből fogok tízóraizni.
Amúgy visszakanyarodva egy pillanatra még a tegnapi pizzás ámokfutáshoz: érdekesen alakult a sörre való reakcióm. Tegnapelőtt üres gyomorra megittam három korsó sört és bizony iszonyúan fejbe vágott, jókora macskajajjt hagyva maga mögött. Tegnap bevertem a pizzát ivás előtt és szinte teljesen józan fejjel értem haza, ma pedig nyoma sincs fejfájásnak vagy ilyesminek. Vagyis nagyon igaz, hogy nem mindegy mit evett az ember, mielőtt inni kezdett.